Bidnay Csaba - Simon Brigitta - Együtt, külön utakon

KÉT TÖRTÉNET EGY RENDHAGYÓ KÖTETBE KÖTVE!
Talán minden ember életében eljön egy pillanat, amikor úgy érzi, nem ott van, ahol lennie kellene, nem azt csinálja, amit szeretne, és ő maga sem az, aki valójában lenni akart. Számomra is elérkezett ez a pillanat, és hirtelen nem tudtam, hogy mostanáig rossz irányban mentem-e, vagy csak leáldozott annak az ideje, ami eddig volt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a sors megadta a lehetőséget, hogy változtassak, és én vállaltam is a kockázatot, de úgy éreztem, mielőtt valóban más vizekre evezek, meg kell állnom visszatekinteni, értékelni és elgondolkodni a jövőmről. A megszokott otthoni környezet a folyamatos zsongás miatt nem jöhetett szóba. A legalkalmasabbnak egy egyedül megtett, hosszú zarándoklat tűnt, amelyet kerékpáron, Budapesttől az Atlanti-óceán spanyol partjáig terveztem. Ekkor még nem tudtam, hogy a 3000 kilométeres út miféle kincseket és csapdákat tartogat számomra…
Bidnay Csaba

Adott két ember, akik húsz éve ismerik egymást, tizennégy éve házasok, és két közös gyermekük van. Egyikük a lelki-szellemi világban él inkább, nagyfokú érzékenységgel minden élő iránt, másikuk a fizikai-anyagi világ síkján éli hétköznapjait, és próbálja kielégíteni a család szükségleteit. Sok mindenben különböznek, egy láthatatlan erő mégis összeköti őket. Talán törvényszerű, hogy eljön az idő, amikor mindenki a hiányzó részét igyekszik megtalálni a legkülönbözőbb módokon. Az, aki eddig gazdag lelki életet élt, próbálja meglelni a fizikai világban is életképes énjét, aki pedig a versenyszféra katonája volt, keresi érző, szellemi tanításokat befogadó önmagát. Ez az, amit szerzőink megéltek egy öthetes, intenzív és felkavaró időszakban, amelyet egymástól távol, fizikai és lelki próbatételek során keresztül tudtak csak megtapasztalni, miközben nem tudhatták, milyen hatással lesz mindez kettőjük viszonyára.
A Kiadó

Mi vesz rá egy kétgyermekes, fiatal nőt, hogy hátrahagyva kiskamasz gyermekeit, otthonát és alapvetően harmonikus hétköznapjait, hátára vegyen egy 13 kilós hátizsákot, lábára bakancsot húzzon, és teljesen egyedül világgá menjen? Sokan kérdezték ezt tőlem.
Szent Jakab nyomán járva a Caminót, lépésről lépésre hullottak le rólam a kötelékek, amelyek hétköznapjaimhoz láncoltak. Eltávolodva addigi valóságomtól, a kemény küzdelmek, őszinte belső párbeszédek és az égiek mindent látó tekintete által lecsupaszítva, esélyt kaptam, hogy megízleljem az ÉN VAGYOK állapotát. 800 kilométeres gyaloglásom Saint-Jean-Pied-de-Porttól Santiago de Composteláig szédítő utazássá vált testi, lelki és spirituális szinten egyaránt.
Simon Brigitta

Adva van egy harmincas éveiben járó, kétgyermekes házaspár, akik külön-külön, és együtt is válaszúthoz értek az életükben. A férfi rájött, hogy bár az elmúlt tíz évében sikeresen felküzdötte magát a vállalati ranglétrán, és biztos megélhetést nyújtott családjának, közben a mindennapi hajtásban nagyon távol került önmagától és azoktól, akiket szeret. A nő pedig ezzel párhuzamosan ráébredt, hogy egész felnőtt életében feleségként és anyaként határozta meg önmagát, minek következtében nem alakult ki önálló, a férjétől és a családtól független személyisége. Túlzott ragaszkodásával gátat szabott saját fejlődésének, és akaratlanul is veszélybe sodorta párkapcsolatát. Minderre többek között egy harmadik személy belépése, és az emiatt átélt traumák figyelmeztették a házaspárt. Egymás iránt érzett szerelmük azonban elég erős volt ahhoz, hogy helyre akarják hozni, ami elromlott.
Ekkor indulnak el – együtt, külön utakon –, hogy felfedezzék önmagukat, számot vessenek az eltelt évekkel, és ezáltal jobban megértsék a másikat, új alapokra helyezve közös életüket.
Felemelő élmény volt olvasni.
A Lektor